Az ingyenes nyelvoktató programok a nyelvtanulás rendkívül szórakoztató, ráadásul világszerte milliók számára hozzáférhető módját jelentik. Legismertebb típusaik gyors fejlődést és élesben is használható nyelvtudás elsajátítását ígérik, de érdemes észben tartani, hogy folyékony nyelvtudáshoz valószínűleg nem ezeken a felületeken fogunk jutni.
Ha hinni lehet az online oktató appoknak, a nyelvtanulás még soha nem volt olyan könnyű, mint manapság: elég húsz perc szórakoztató gyakorlás, hogy néhány hónap alatt már a gyakorlatban is használható tudást szerezzünk. A valóságban azért ennél kicsit bonyolultabb a dolog.
Duolingo, Babbel és a többiek
Az idehaza legtöbbek által használt két applikáció – a Duolingo és a Babbel – azzal az ígérettel kecsegtetnek, hogy mobilunk segítségével megtanítanak olvasni, írni és beszélni is az általunk választott idegen nyelven. Bár az ígéret közös, a célhoz vezető módszerek között vannak eltérések.
A Duolingóban többféle készség egyidejű fejlesztése lehetséges: ebben az appban rövid szövegek, szavak megértésével, tanulókártyák használatával és feleletválasztós kérdések segítségével tanulhatunk új szavakat, fordulatokat és egész mondatokat. A nyelvtanulást játékos pontszerzési lehetőséggel, gameficationnal kombináló Duolingo mindemellett közösséget is épít, a nyelvtanulók versenyezhetnek, különböző topikokban a nyelvtanulással kapcsolatos kérdéseiket is megbeszélhetik.
A Babbel, bár sok elemet használ a fenti feladattípusok közül, a nyelvtanítás fókuszába a párbeszédes helyzetet teszi, a tanult kifejezéseket szimulált párbeszédeken keresztül gyakoroltatja a tanulókkal, akik így “élesben” próbálgathatják tudásukat.
Különbségeik ellenére az appok célja ugyanaz: nyelvet tanítani gyorsan, könnyen, pusztán telefonunkat használva. Lehetséges volna? A rövid válasz az, hogy valamennyire igen, de a társalgási szinthez, vagy a folyékonysághoz önmagában nem elegendőek.
Mit tanít az app?
Mielőtt rátérnénk arra, hogy a nyelvelsajátítás mely területein hatékonyak ezek az applikációk, érdemes kiemelni legfőbb előnyüket: ingyenesek, ezáltal sok nyelvtanuló számára az egyetlen nyelvtanulási lehetőséget jelentik, mindezt kötetlenül, rugalmas időbeosztásban, játékos formában és önállóan. Ha egy új nyelv elsajátításához önmagukban nem is elegendők, elvitathatatlanul hozzájárulhatnak nyelvtudásunk fejlesztéséhez, ráadásul el is indíthatnak bennünket a nyelvtanulás más módjai felé. És van néhány pontosan leírható hasznuk is.
Az appok nagy segítséget jelenthetnek például, ha olyan nyelv tanulását szeretnénk nulláról elindítani, amelyiknek a miénktől eltérő írásrendszere van. Segítségükkel néhány hónap alatt otthonosabban mozoghatunk például a japán, az orosz vagy épp a koreai nyelv írásjeleinek felismerésében, a témakártyák és párosítós feladatok ugyanis nagyon jók arra, hogy agyunk “ráálljon” a tanulni vágyott nyelv számunkra új szimbólumrendszerére. Néhány hét vagy hónap után – amennyiben folyamatosan haladunk a leckékkel – akár az új nyelv összes írásjelét elsajátíthatjuk és bár messze nem fogunk még érteni minden szót, sokkal közelebb leszünk hozzá, mint az indulásnál.
Az appok remek módját jelentik szókincsünk bővítésének, emellett olyan egyszerű fordulatokat is megtanulhatunk a segítségükkel, amelyeknek utazáskor nagy hasznát vehetjük: ha külföldön járunk, kapóra jöhet például, ha az adott ország nyelvén tudunk alapvető útbaigazítást kérni vagy más témában érdeklődni, kérdezni. Más kérdés persze, hogy a kapott választ is értjük-e majd.
A nyelvtanító programok végül nagyon jók arra is, hogy emlékeztessenek bennünket: a nyelvtanulás nem részmunkaidős elfoglaltság, hanem komoly kitartást és rendszeres gyakorlást igénylő elfoglaltság. Az app rendszeres emlékeztetőket, lelkesítő biztatásokat küld a lendületükből vesztő (ritkábban gyakorló) felhasználóknak és a fentebb már említett játékosítással versengésre és azzal együtt tanulásra ösztönöz.
Mire nem jók az appok?
A legfontosabb, hogy a nyelvtanuló appok – minden előnyük ellenére – nem képesek folyékony, anyanyelvi vagy akár társalgási szintű nyelvtudás közvetítésére, többek között azért, mert a nyelvtanulás nem teljesen sztenderdizálható folyamat. Ezek az alkalmazások gyakori élethelyzetek és témák köré csoportosítva tanítanak, így nem is várható el tőlük, hogy szakterületünk vagy érdeklődési körünk szókincsét, fordulatait lefedjék, megtanítsák. Ha nem tudunk a bennünket érdeklő témákban megnyilvánulni, aligha beszélhetünk társalgási szintről, így ha egyszer a hidegen sajtolt olívaolajokról, kedvenc rapszámunkról vagy a kockázatelemzésről szeretnénk idegen nyelven társalogni, muszáj kiegészítő tanulási formák után néznünk.
Az appok jellemzően nem képesek komplex grammatikai összefüggések/lényegi különbségek megtanítására és arra sem, hogy a közölt ismeretanyagot minden esetben életszerű párbeszédekké, mondatokká szervezzék. Előfordulhat például, hogy a már megtanult szavak és igealakok variálásával olyan, nyelvtanilag helyes, ugyanakkor megmosolyogtató és a való életben kevéssé hasznos mondatokat tanulunk, mint A szamár megitta a sört, vagy Ő egy nagyon szép pávián.
Az appok emellett nem minden esetben és nem minden nyelv esetén képesek az árnyaltabb, több aspektust is figyelembe vevő kommunikáció tanítására. Az élő beszéd különböző udvariassági formuláit, hangsúlyok, hanglejtések különbségeit nem minden esetben tudják érzékeltetni és magától értetődően nem adnak lehetőséget a testbeszéd elsajátításra, aminek pedig egyes nyelvek esetén kiemelkedő szerepe van.
Végül pedig sokan róják fel ezeknek az applikációknak azt is, hogy mivel önálló nyelvtanulásra ösztönöznek, épp a nyelvtanulás egyik legfontosabb elemét, a kommunikációt iktatják ki a folyamatból.
Vagyis?
Szórakoztatóak és egyáltalán nem haszontalanok a nyelvtanulást segítő ingyenes applikációk, amelyekkel minden tömegközlekedésen, orvosi váróban vagy unalmas értekezleten kínálkozó percet érdemes kihasználni. Ha azonban igazán komoly terveink vannak a nyelvtanulással mindenképpen érdemes más oldalról is – elsősorban rengeteg kommunikációval – támogatni vagy épp megalapozni a tanulási folyamatot.