Ismerős mondat, ugye?
Az elmúlt 20 évben, mióta idegen nyelvi fejlesztésekkel foglalkozó céget vezetek, rengeteg nyelvtanulóval találkoztam, akik különféle okok miatt úgy érezték, hogy ők képtelenek megtanulni egy adott nyelvet.
Te is biztosan ismersz olyat, aki már legalább 10 éve újrakezdő és sohasem jut egy bizonyos nyelvi szint fölé. Vagy olyat, aki különféle kifogások mögé bújva állandóan halogatja a nyelvtanulást, pedig érzi, hogy nagy szüksége lenne rá.
Mindenkiben megvan a képesség, hogy egy nyelvet elsajátítson – hiszen az anyanyelvünket is képesek voltunk megtanulni.Az idegen nyelv bátor használatát leginkább az úgynevezett korlátozó hiedelmeink akadályozzák.
Mik lehetnek ezek?
Mit sugallnak ezek a kijelentések? Pesszimizmust, kudarckerülést és egyfajta tehetetlen állapotot, ami abból fakad, hogy a nyelvtanuló úgy érzi, a nyelvtudás egy olyan adottság, amivel ő nem vagy csak nagyon korlátozott mértékben rendelkezik. Akik így fogalmaznak, a nyelvtudásbeli hiányosságaikat saját, személyes kudarcukként élik meg. Ezt hívják rögzült szemléletmódnak.
Sajnos rengetegen még gyermekkorból hozzák a folyamatos bizonyítás vágyát, minek következtében állandóan azon vívódnak, hogy vajon sikeresek lesznek-e vagy vesztesek maradnak. Ehhez illeszkedik az a tudattalan törekvés is, hogy az idegen nyelv legtökéletesebb szintű használatával bizonyítsam, milyen ügyes, okos és sikeres ember vagyok. Ha pedig nem beszélek vagy nem jól beszélek egy adott idegen nyelvet, akkor mindenképpen egy rossz, tökéletlen lúzer vagyok…
Nagyon fontos, hogy mindenkiben tudatosodjon: a nyelvtudás és a nyelvhasználati jártasság nem személyes adottság kérdése, hanem egy tanulási folyamat. És mint ilyen, a nyelvtanuló által kézben tartható, irányítható és igy fejleszthető is!
Mondhatjuk persze azt, hogy különböző közegből érkezünk, más-más alapokkal és eltérő egyéni képességekkel rendelkezünk, de ez mind csak a tanulási út hosszára és a befektetett erőfeszítések menyiségére van hatással. Maga a kitűzött cél – a nyelvtudás elsajátítása – mindenki számára egyformán elérhető!Mi segíthet hozzá bennünket, hogy ezt tényleg el is higgyük és e szerint tudjunk működni?
A nyelvtanulással kapcsolatos rögzült szemléletmódról fejlődési szemléletmódra kell váltanunk. Ennek segítségével a nehézségek ellenére (sőt, nehéz helyzetekben még inkább!) képesek leszünk fejlődni és nem adjuk fel. Elhisszük, hogy a változás kulcsa bennünk van, képesek vagyunk a nyelvtanuláshoz való viszonyunkon változtatni és bátran kommunikálni egy idegen nyelven. Lássuk, mi is a különbség a két szemléletmód között:
De hogyan is lehet belefogni egy szemléletváltásba? Az alábbi mondatpárok segíthenek elindulni az úton:
A szemléletváltás nem könnyű, de még nem találkoztam olyan emberrel, aki azt mondta volna, hogy nem érte meg az erőfeszítést!
Ez elsősorban egyéni belső munkát és folyamatos, tudatos jelenlétet igényel részünkről a mindennapokban, van azonban egy-két praktika, ami a nyelvtanulással kapcsolatos szemléletváltásban segíthet:
Hihetetlen sebességgel alakul át körülöttünk minden és mi magunk is folyamatosan változunk, ezért sokkal jobb, ha mi vagyunk azok, akik aktívan meghatározzuk a saját fejlődésünk irányát – legyen szó nyelvtanulásról vagy bármi másról az életünkben.
És lehet, hogy ma még nem beszélsz nyelvet. De ha a kezedbe veszed az irányítást, akkor pontosan tudni fogod, hogy az előző mondatban hol van a hangsúly: MÉG nem.
Ha szeretnél többet megtudni a szemléletváltásról, akkor ajánlom figyelmedbe Carol S. Dweck: Szemléletváltás – a siker új pszichológiája című könyvét.
– – –
Szerző: Tamási Andrea, az IBC ügyvezető-tulajdonosa és az Inspiring HR Community társalapítója
Szeretnéd, hogy csapatod tagjai aktívan és magabiztosan beszéljenek idegen nyelveket?
Vedd fel velünk a kapcsolatot!